Ady versei és publicisztikáinak egy részét olvasva az embernek olyan érzése támad, mintha tegnap, de legalábbis néhány nappal ezelőtt írta volna őket. Pedig már több mint egy évszázada születtek. Ez a különös időtlenség azt sugallja, hogy a magyar társadalom egy helyben topog, és a múlt problémái a jelenben is kísértenek. „Nincs itt ország” és „A lelkek temetője” című versei különösen élesen világítanak rá erre a jelenségre: ma olvasva is fájóan ismerősek, mintha saját korunk válságait és reménytelenségét fogalmaznák meg.

"Nincs itt ország" és "A lelkek temetője"

Ady Endre költészete éles társadalomkritikát fogalmaz meg, és gyakran mutatja be a magyar nemzeti sors tragikumát. Két különösen erőteljes verse, a „Nincs itt ország” és „A lelkek temetője” egyaránt a magyar történelem és társadalom reménytelenségét, pusztulását és belső hanyatlását festi le. Bár különböző kontextusban születtek, közös bennük a nemzet szellemi és politikai állapotának sötét látlelete. Elemzésünkben összevetjük és egybefűzzük e két vers mondanivalóját, hogy átfogóbb képet kapjunk Ady pesszimista világképéről.

Ady a 20. század elején élt, amikor Magyarország politikai, társadalmi és gazdasági válságban volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia bomladozó rendszerében a feudális magyar elit továbbra is ragaszkodott hatalmához, miközben a modernizáció igénye egyre erősebben feszült a régimódi struktúrákkal szemben. Ady egy letűnő világ maradványainak tanúja volt, amely szerinte alkalmatlan arra, hogy valódi nemzeti újjászületést éljen meg.

A „Nincs itt ország” című vers megrázó látlelet egy hanyatló, elveszett nemzetről. A Jóel prófétát idéző bevezetés már előre jelzi a pusztulás teljes voltát: mindent felemésztettek a „sáskák”, „cserebogarak”, „hernyók” – vagyis a kizsákmányolás, az idegen és belső elnyomás, a saját urak árulása. A vers fájdalmasan pontos abban, hogy a magyar nép már nem is lázad igazán, csak „vonaglás” maradt a lázadás helyett. Bécs (az osztrákok) sem számítanak már a magyar urak hűségére, mert az idő eljárt felettük, és már semmit sem tudnak ajánlani. A legkeményebb sor az utolsó: „Régen és másként lett volna itt: ország.” Ez a végső ítélet: már nincs ország, csak a helye, az emléke.

A két vers összevetése

1. A nemzet halála és a pusztulás képei Mindkét versben központi motívum a pusztulás, de eltérő módon jelenik meg: „Nincs itt ország”: történelmi síkon mutatja be a magyar nemzet hanyatlását, ahogyan a hatalmon lévő urak képtelenek valódi változást hozni. A történelem ismétli önmagát: mindig más hatalom szolgálatába állnak, de saját országukat képtelenek építeni. „A lelkek temetője”: nemcsak a politikai és társadalmi struktúrák, hanem maga a magyar nép is halott. A „lelkek temetője” metafora azt sugallja, hogy nem csupán egy kormány vagy egy elit, hanem az egész nemzet sodródik a megsemmisülés felé.

2. A magyar elit felelőssége A „Nincs itt ország” egyik fő témája a magyar politikai osztály árulása és alkalmatlansága. Ady szerint az uralkodó réteg mindig más hatalmak kegyéből próbál előnyt kovácsolni magának, legyen szó a Habsburgokról vagy a belső politikai intrikákról. A versben a Majtényi-síkon letett fegyverek (a kurucok kapitulációja) az örökös vereséget jelképezik, azt, hogy a magyar történelem ciklikusan ismétli önmagát. „A lelkek temetője” ennél mélyebbre megy: itt már nemcsak az eliten van a hangsúly, hanem az egész társadalom passzivitásán. Az emberek elvesztették életerejüket, és a legjobbak soha nem is élhettek igazán („A legkülömbek sohse éltek”). Ez egy olyan tragikus állapotot ír le, ahol már az egyén sem képes küzdeni – a nemzet nemcsak politikailag, hanem lélekben is elbukott.

3. Ismétlődő sors és kilátástalanság Mindkét versben megjelenik az a gondolat, hogy Magyarország múltja és jelene örökösen ismétli önmagát. A történelem körforgása Ady szerint egy állandó leépülés, amelyből nincs kiút. „Nincs itt ország”: a magyar uralkodó réteg képtelen valódi nemzeti államot építeni, mert saját érdekei fontosabbak számára. A vers záró sora („Régen és másként lett volna itt: ország”) egy elvesztegetett lehetőségre utal: talán valaha lehetett volna ország, de ma már nincs. „A lelkek temetője”: itt még tragikusabb a helyzet, mert már nem is az a kérdés, hogy volt-e valaha lehetőség, hanem az, hogy maga az emberi lélek is terméketlenné vált. A „meddő a nagy gerjedés” sor az elpazarolt energiákat, a kudarcba fulladt törekvéseket fejezi ki.

Ady mindkét versében a magyar nemzet tragédiáját írja le, de míg a „Nincs itt ország” inkább történelmi és politikai síkon mozog, addig az „A lelkek temetője” ennél is mélyebb, metafizikai válságot ábrázol. Az egyik azt mutatja be, hogy Magyarország nem tudott valódi országként létezni, mert vezetői mindig elárulták, a másik pedig azt, hogy maga a magyar nép is elvesztette életerejét.

A két vers ma is érvényesnek tűnik. A politikai korrupció, a társadalmi kiábrándultság, az elvándorlás és a közöny sokak számára ma is az ország halálának jelei. Ady sorai ma is visszhangzanak, mert nemcsak egy adott korszak kritikáját adják, hanem egy olyan nemzeti létélményt, amelyet újra és újra átélünk. A kérdés, amit Ady is felvet, és amit nekünk is fel kell tennünk: van-e még remény, vagy tényleg temetővé vált ez az ország?

-000-