Ha az ember kicsit foglalkozik az elmúlt évtizedek nemzetközi és a magyar politikai élettel és ismeri is a történelmet hozzá, feltétlen el kell gondolkozni azon, hogy Trump "felemelkedése" nem a véletlen müve.

Donald Trump politikai felemelkedése nem csupán a véletlenek összjátéka volt, hanem egy gondosan megtervezett, jól kidolgozott stratégia eredménye. Az ő elnöki pályafutása mögött számos olyan tényező húzódik, amelyek nem csupán személyes ambícióit, hanem globális politikai és gazdasági érdekeket is tükröznek. Trump sikeréhez hozzájárult az amerikai politikai és társadalmi feszültségek hatékony kihasználása, a populista, nacionalista retorika, amely hatékonyan szólította meg a politikai és gazdasági elit elleni dühöt. Az ő politikai stratégiája egyértelműen rezonált a társadalmi változásokkal, az amerikai középosztály gazdasági bizonytalanságával és a hagyományos politikai intézmények iránti bizalomhiánnyal. Azonban Trump felemelkedésének hátterében nemcsak belföldi tényezők állnak, hanem külföldi befolyások és a globális geopolitikai áramlatok is szerepet játszottak.

Putyin esetében ugyanez a helyzet: politikai stratégiája nem csupán a hagyományos diplomáciára épít, hanem egy olyan taktikát követ, amely a hidegháborús örökségből merít. Az orosz állam vezetője mesterien alkalmazza a szovjet időkben is alkalmazott módszereket, mint például a befolyás megszerzését és a szövetségesek "megvásárlását", hogy megőrizzék hatalmukat és növeljék Oroszország globális befolyását. Putyin és az orosz kormány számára a geopolitikai érdekek nemcsak a diplomáciai síkon, hanem a titkosszolgálatok és a gazdasági manipulációk révén is megjelennek. A politikai manipulációk és az egyre fokozódó nemzetközi beavatkozás nem csupán orosz érdekeket szolgálnak, hanem egy új birodalmi hatalom visszaállítását célozzák meg, amely a Szovjetunió idején jellemezte Oroszországot.

Putyin módszerei nem ismernek határokat: a politikai elnyomás, a gyilkosságok, és a nemzetközi szinten való beavatkozás (mint az Ukrajnában végrehajtott destabilizáló műveletek) mind arra irányulnak, hogy megszerezzék és megtartsák a hatalmat. A nemzetközi politikai színtéren való aktív beavatkozás és a szövetségesek megvásárlása egy olyan eszközkészlet, amellyel Putyin politikai céljait megvalósítja. Ez különösen igaz, amikor olyan vezetőkről beszélünk, mint Donald Trump vagy Orbán Viktor, akik különböző módon, de mindannyian együttműködnek egy olyan geopolitikai térben, ahol a gazdasági érdekek, a hatalom és a titkosszolgálatok játszanak kulcsszerepet.

Az orosz befolyás és a nemzetközi politikai manipulációk összefonódása számos kérdést vet fel. Milyen hatással lesznek ezek a kapcsolatok a jövő politikai tájára, különösen azok számára, akik ma vezető szerepet töltenek be az Egyesült Államokban és Európában? Az ilyen típusú manipulációk és beavatkozások hatása messze túlmutathat a két ország (Oroszország és az Egyesült Államok) határain, és világszerte destabilizáló hatásokkal járhatnak.

A 2016-os amerikai elnökválasztás során felmerült az a vád, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök személyesen engedélyezte az orosz titkosszolgálatok beavatkozását Trump kampányának támogatása érdekében. Míg a Robert Mueller-féle nyomozás nem talált közvetlen összejátszást Trump és Putyin között, a kapcsolat az orosz tisztviselőkkel egyértelműen megkérdőjelezte Trump elnöksége alatt. Trump és Putyin közötti szoros kapcsolat a politikai színtéren, különösen Trump baráti viszonya Putyinnal, tovább növelte a gyanút, hogy Oroszország befolyásolja az amerikai politikát. De azért igen érdekes az, hogy Trump elnöksége alatt egyértelműen kiemelkedett az a szoros, szokatlan baráti viszony, amelyet Trump ápolt Putyinnal. Az elnöki találkozókon, például a 2018-as helsinki csúcson, Trump több alkalommal Putyin álláspontját támogatta, miközben kétségbe vonta az amerikai hírszerzés jelentéseit az orosz beavatkozásról. Az amerikai közvélemény számára az ilyen viselkedés különös kérdéseket vetett fel, például miért volt Trump ennyire megengedő Putyinnal szemben, és miért támogatta a Kreml geopolitikai érdekeit.

A Trump-Orbán kapcsolatrendszer és az Orbán kormány politikája különös figyelmet kaptak, hiszen Orbán Viktor már a 2016-os választások során is támogatását fejezte ki Trump mellett, és a 2024-es elnökválasztás kapcsán is a Trump oldalán áll. A Trump és Orbán közötti szövetség nemcsak a politikai irányvonaluk hasonlósága miatt érdekes, hanem azért is, mert mindketten szoros kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal. Orbán számára ez különösen előnyös, mivel az orosz energiapolitikával és gazdasági kapcsolatokkal való szoros együttműködés számára stratégiai előnyöket biztosít.

A kapcsolatok összefonódása és a titkosszolgálatok, gazdasági érdekek, valamint a politikai döntések hátterében egy bonyolult geopolitikai hálózat húzódik. A három vezető – Trump, Orbán és Putyin – közötti kapcsolatok egy olyan jövőt formálhatnak, amelyben a hatalom koncentrációja, a titkosszolgálati befolyás és az autokratikus tendenciák dominálhatják a globális politikai tájat. A politikai döntéshozatal mögött meghúzódó személyes barátságok és érdekek gyakran egybeesnek a Kreml geopolitikai céljaival, és mindhárom vezető számára kedvezőbbé tehetik a nemzetközi politikai rendet.

Orbán Viktor politikai hatalomkoncentrációja és a "Nemzeti Együttműködés Rendszere" (NER) olyan struktúrát hozott létre, amely Orbán személyes politikai vízióját szolgálja. A hatalom központba kerülése és a demokratikus intézmények aláásása egyre inkább azt a célt szolgálja, hogy Orbán Viktor továbbra is irányítsa az országot. Az Orbán-kormány által hozott döntések – mint az Ukrajnával kapcsolatos NATO-integráció akadályozása – közvetlenül is elősegíthetik Putyin érdekeit.

Orbán Viktor politikai stratégiájában és hatalomgyakorlásában kulcsszerepet játszik a közvetlen hatalomkoncentráció, amely gyakorlatilag a személyére van építve. Orbán Viktor személyes politikai elképzelései és érdekei határozzák meg a Fidesz működését és a "Nemzeti Együttműködés Rendszerét" (NER), amelyet egyetlen erőforrásként irányít. Az általa létrehozott rendszer az ő hatalmát és politikai akaratát szolgálja, amely az állam és a párt struktúrájának minden szintjén megjelenik. Az ország politikai életét Orbán Viktor irányítja, és minden kulcsfontosságú döntés őhozzá fut össze, függetlenül attól, hogy az a gazdaság, a jogrend vagy az állami intézmények működését érinti.

Ebben a struktúrában Orbán Viktor és közvetlen politikai és gazdasági környezete, mint Pintér Sándor, a legfőbb döntéshozók. A hatalom nem oszlik meg, hanem kizárólag Orbán kezében összpontosul, aki egyre inkább egy erős, egyszemélyes vezetőként irányítja az országot. A Fidesz nemcsak egy politikai párt, hanem Orbán személyes politikai vízióját és hatalomgyakorlását szolgáló eszközzé vált. A hatalom elosztásának minimalizálása, a demokratikus intézmények aláásása és a korrupció mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Orbán Viktor és közvetlen köre maximálisan ki tudja használni a politikai és gazdasági befolyásukat.

Az Orbán által létrehozott NER nem csupán egy politikai struktúra, hanem egy rendszerszintű, szoros állami-oligarchikus összefonódás, amely alapvetően aláássa a demokratikus intézmények függetlenségét és az állami erőforrások tisztességes elosztását.

Orbán Viktor és Pintér Sándor, a belügyminiszter, nemcsak a politikai hatalom csúcsain helyezkednek el, hanem a gazdasági és politikai befolyásuk révén közvetlenül hozzájárulnak a magyar állam intézményi és gazdasági elsajátításához. Pintér Sándor, aki a rendvédelmi szektor és a titkosszolgálatok irányítója, nemcsak a törvényes rend fenntartásában, hanem a kormányzat gazdasági és politikai döntéshozatalában is kulcsszereplő. Mindkettőjük személye és kapcsolatrendszere egyaránt aláássák a demokratikus elveket, hiszen a korrupció és a politikai hatalom koncentrációja olyan rendszert eredményez, ahol a jogállamiság és a társadalmi igazságosság háttérbe szorulnak.

Orbán és Pintér nemcsak a magyar politikai elit tagjai, hanem a korrupció és a hatalmi visszaélések megtestesítői is, akik a közpénzek és az állami erőforrások felhasználásával, valamint a demokratikus intézmények meggyengítésével biztosítják pozícióikat. Az Orbán-féle kormányzás és a Fidesz politikai rendszerének működése egyre inkább diktatórikus jelleget öltött, ahol a gazdasági érdekeltségek és politikai kapcsolatok hálózata elnyomja a közszolgáltatásokat, és elfojtja az ország társadalmi és politikai fejlődését.

Orbán Viktor és Putyin kapcsolatának kialakulásában több tényező is szerepet játszhatott. Az, hogy Orbán a hatalmát és vagyonát próbálja biztosítani, valóban egy lehetséges motiváció, ami összekapcsolható a rendszer fenntartásával és a politikai pozíciók megerősítésével.

Putyin és Orbán közötti kapcsolatról sok elemző úgy véli, hogy Orbán valószínűleg olyan geopolitikai és gazdasági előnyöket keresett, amelyeket Putyin politikája és autokratikus hatalomfenntartása biztosítani tudott számára. Az orosz befolyás segíthetett a magyar belpolitikában is, különösen, ha az orosz energiaforrások, gazdasági kapcsolatok és geopolitikai orientációk szorosabban összefonódnak a Fidesz hatalmának megszilárdításával.

A korrupció kérdése pedig szintén kulcsszerepet játszik ebben a rendszerben. Ha Orbán valóban a korrupción keresztül erősítette meg a hatalmát, akkor nem kizárt, hogy az ezt fenntartó gazdasági kapcsolatok és a politikai befolyás szoros összefonódása további motivációkat adtak számára, hogy Putyinhoz hasonló autokratikus eszközökkel éljen.

Mindezek persze nem egyértelműen bizonyíthatók, de a történelem, és a jelenlegi magyar politikai helyzet valóban arra mutat, hogy Orbán Viktor egyre inkább hasonló politikai irányvonalat képvisel, mint Putyin, és valóban van egyfajta összefonódás a korrupció és a hatalmi mechanizmusok között. Az ilyen típusú rendszerek működtetéséhez pedig valóban elengedhetetlen, hogy a vezető személyek mindenképp biztosítsák a hatalmukat, akár gazdaságilag, akár politikailag, és akár külső befolyások révén is.

*

Ha Budapest és az orosz bankok kapcsolatát nézzük, az érdekes és aggasztó politikai vonatkozásokat vet fel. Az orosz bankok, különösen a Vnyesekonombank, a Gazprombank, és a különböző orosz állami pénzintézetek, nem csupán gazdasági tevékenységet folytatnak, hanem a hírszerzés és titkosszolgálati tevékenységek szempontjából is kulcsfontosságúak lehetnek.

Az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) – amely az orosz belső hírszerzésért és állami biztonságért felelős – és más orosz titkosszolgálatok számára a pénzügyi intézmények és bankok egyfajta frontot jelenthetnek, amelyek a gazdasági és politikai befolyás biztosításán túl képesek lehetnek titkosszolgálati műveletek lefolytatására is. A bankok, mint például az orosz érdekeltségű intézmények, könnyen eszközként szolgálhatnak a nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai célok elérésére is, legyen szó információgyűjtésről, pénzügyi manipulációkról, vagy más, a titkosszolgálatok számára előnyös műveletekről.

A Budapest központú orosz bankok és intézmények, különösen az utóbbi években, erőteljesen növekvő szerepet kaptak, és sokszor komoly figyelmet kaptak a nemzetközi közvéleménytől, főként amiatt, hogy azok hogyan illeszkednek Oroszország közvetlen politikai érdekeihez és esetlegesen kémkedési vagy befolyásolási tevékenységekkel kapcsolódnak. Az orosz állam által irányított pénzügyi intézmények nem csupán gazdasági tranzakciókat bonyolítanak, hanem hatékony eszközei lehetnek annak is, hogy külső befolyást gyakoroljanak más országokra, így Magyarországra is.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy Budapest geopolitikai helyzete, valamint a közvetlen orosz gazdasági és politikai érdekeltségek révén egyfajta hírszerzési központtá is válhat, amely az orosz titkosszolgálat céljait szolgálja. Tehát az orosz bankok és más gazdasági entitások a pénzügyi tranzakciók mellett más politikai és titkosszolgálati célokat is szolgálhatnak.

Egy másik probléma mely korrupciós tartalma is lehet:

Paks II. atomerőművel kapcsolatos helyzet egy rendkívül komplex és sokrétű téma, amely a magyar-orosz kapcsolatok egyik fontos elemévé vált. Az orosz érdekeltségű beruházás, amelyet Oroszország finanszíroz, számos kérdést vet fel a politikai, gazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is.

Paks II.

Az, hogy Magyarország egy orosz állami vállalatot, a Roszatomot választott a paksi bővítés kivitelezőjeként, számos politikai és gazdasági kérdést vetett fel, különösen a magyar kormány és Oroszország közötti szoros kapcsolatok tükrében. A Paks II. projekt nem csupán gazdasági megfontolásokat rejt, hanem sokkal inkább a geopolitikai kapcsolatok egyik kulcsfontosságú elemévé vált. Az orosz pénzügyi támogatás, amely mintegy 10 milliárd eurót tesz ki, részben segítette a magyar kormányt abban, hogy a projektet véghez vigye, de ugyanakkor kétségeket is felvetett a függetlenség és a szuverenitás szempontjából.

Paks II. a magyar energetikai szektor egyik legfontosabb projektjévé vált, de a szoros orosz kapcsolatok, különösen a Roszatom mértékében való részvétel miatt, könnyen befolyásolhatják Magyarország függetlenségét az energiapiacon. A projekt megvalósítása nemcsak az energiaellátás biztonságát, hanem az orosz gazdasági és politikai befolyást is erősítheti, amit egyesek úgy értelmeznek, hogy Magyarország energiafüggősége Oroszország iránt jelentősen megnövekedhet.

A Paks II. körüli korrupciós vádak és a közbeszerzési eljárások átláthatóságának hiánya tovább növeli a projekt körüli aggodalmakat. A fideszes politikai környezet, amely a hatalmat és a gazdasági befolyást szorosan összekapcsolja, felveti annak kérdését, hogy a projekt nemcsak gazdasági előnyökkel, hanem politikai érdekekkel és korrupcióval is összefonódik. Az orosz pénzügyi támogatás és a projekt hosszú távú hatása Magyarország energiapiacára és nemzetközi kapcsolataira, különösen az EU-val való viszonyra, fokozza a politikai kockázatokat.

Az EU és különböző nemzetközi szervezetek is aggodalmukat fejezték ki a Paks II. projekt kapcsán. Az Európai Bizottság jogi vizsgálatokat folytatott, és többször is arra figyelmeztetett, hogy a projekt súlyosan sértheti az EU-s versenypolitikai szabályokat, és különböző környezeti és biztonsági aggályokat vet fel. Az EU-ban különösen az orosz befolyás növekedése miatt, a projekt politikai és gazdasági szempontból is érzékeny téma lett.

A Paks II. projekt szoros összefonódása az orosz politikával és gazdasággal, valamint Orbán Viktor kormányának Oroszország iránti elkötelezettsége, erősen befolyásolja Magyarország külpolitikáját. A projekt nemcsak energetikai szempontból, hanem a magyar állam és Oroszország közötti politikai kapcsolatok szorosabbra fűzését is jelentheti, amely lehetővé teszi Oroszország számára, hogy megerősítse befolyását Magyarországon és a közép-európai régióban.

A Paks II. projekt tehát valóban sokrétű és mély problémát jelent, amely nem csupán gazdasági, hanem politikai, nemzetbiztonsági és geopolitikai vonatkozásokkal is bír. Orbán Viktor és a Fidesz kormányzat számára a projekt gazdasági haszonnal járhat, de a vele járó orosz befolyás és a nemzetközi kritikák újabb kérdéseket vetnek fel a magyar politikai táj jövőjét illetően.

-000-