„Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!“

/Jeremias 7.8/

A média szerepe a modern társadalomban ma már elengedhetetlen, hiszen egy olyan mindent átható erővé vált, amely naponta több ezer új hír és információ kibocsátásával formálja a közvéleményt. Az információk áramlása viszont nemcsak hogy elképesztő sebességgel növekszik, hanem az embereknek egyre nehezebb dolguk van megkülönböztetni az igazságot a féligazságoktól, illetve a tudatosan terjesztett hazugságoktól. Ebben az információs zűrzavarban a dezinformáció, a manipuláció és a politikai vélemények célzott formálása mind hozzájárulnak a közvélemény szándékos megingatásához. Az igazság és a hazugság közötti határvonal egyre inkább elmosódik, és a politikai hatalom megszerzésére, illetve megtartására irányuló szándékok ma már a kommunikáció minden formájában érezhetők. A politika, különösen a nacionalizmus, populizmus és sovinizmus erejét növelve, ma olyan manipulációs technikákat alkalmaz, amelyek nem csupán társadalmi megosztottságot szítanak, hanem a közvélemény stabilitását is aláássák.

Ennek a jelenségnek sajnálatos módon egyre inkább világpolitikai példái is vannak, mint például Putyin, Trump vagy Orbán politikai kommunikációja, amelyek egyaránt alapvetően a hatalom megszerzésére és annak megőrzésére irányulnak. E vezetők mindegyike olyan politikai eszközöket használ, amelyek az igazság, az objektivitás és a tények elmosásával és eltorzításával irányítják a társadalmat, és alakítják a közvéleményt. Az általuk alkalmazott kommunikációs eszközök nemcsak hogy hamis információkat terjesztenek, hanem a társadalom kollektív emlékezetét és gondolkodásmódját is formálják, erősítve ezzel az ő hatalmukat.

A politikai manipuláció és hazugság természetének megértéséhez rendkívül fontos segítséget ad Hannah Arendt műve, különösen „Lügen in der Politik” (Hazugság a politikában)¹ című írása. Arendt abban a korban fogalmazta meg gondolatait, amikor a totalitárius rendszerek egyre inkább elterjedtek, és a hatalom legfőbb eszközeként az igazság eltorzítása, valamint a közvélemény manipulálása vált az uralkodó politikai stratégiává. Arendt szerint a politikai hazugságok nemcsak azt a célt szolgálják, hogy az információval manipuláljanak, hanem hogy megakadályozzák a társadalom valódi megértését, így a hatalom fenntartását is lehetővé teszik. A hazugságok és manipulációk politikai szerepe tehát nem újkeletű jelenség, hanem már a totalitárius rendszerek korában is alapvetően elterjedt, ahol a valóság teljes eltorzításával teremtettek egy „hazugság univerzumot”, amelyben a politikai hatalom megőrzése érdekében a tények helyét egy alternatív valóság vette át.Arendt hangsúlyozta, hogy a modern politikában nemcsak az igazságot torzítják el, hanem az igazság és a hazugság közötti határvonalat is elhomályosítják. Az igazságot relativizálják, a tények helyére vélemények kerülnek, amelyek könnyebben manipulálhatók. Ez a „tények fikcióvá alakítása” lehetővé teszi, hogy a hatalmon lévők saját narratíváikat erőltessék rá a társadalomra. Az igazság és a hazugság közötti határvonal elmosása révén a közvéleményt olyan helyzetbe hozzák, ahol a tények elveszítik hitelességüket.

Arendt gondolatai kiemelkedő szerepet játszottak a politikai hazugság és manipuláció jelenségének megértésében, különösen a totalitárius rendszerekben. A mai „igazság utáni” (post-truth) korszak fogalma nemcsak hogy releváns, de egyenesen párhuzamba állítható Arendt korábban kifejtett gondolataival. Az igazság relativizálása, a tények elmosódása, valamint a manipuláció célzott alkalmazása mind-mind alapvető jellemzői a jelenlegi politikai környezetnek.

Arendt szerint a hazugság mindig is része volt a politikai cselekvésnek, mivel a politika lényegében a valóság átalakítása. Azonban a modern korban, különösen a totalitárius rendszerekben, a hazugság egyre inkább szervezett és rendszeres politikai eszközzé vált. A propaganda célja nem csupán a valóság manipulálása, hanem a társadalom többsége számára az alternatív valóságok bevezetése.

Arendt hangsúlyozza, hogy a politikai kommunikáció nem csupán az igazság torzításával működik, hanem egyre inkább elhomályosítja az igazság és a hazugság közötti határvonalat. Az igazságot relativizálják, és a tények helyére könnyebben manipulálható vélemények kerülnek, amelyek a hatalmat fenntartó politikai narratívák alátámasztását szolgálják.

Arendt szerint a politika és az igazság között mindig is feszült viszony állt fenn. Az igazság nem hajlik meg a hatalom akarata előtt, így a totalitárius rendszerek a valóságot hordozó forrásokat, mint például a független sajtót vagy a szemtanúkat, szisztematikusan elnyomják, hogy fenntartsák hatalmukat. Hanna Arendt politikai gondolkodása azt hangsúlyozza, hogy az igazság és a politika között alapvető különbség van. Az igazság amit önállóan és objektíven lehet megállapítani, míg a politika, különösen a hatalom megszerzésének és megtartásának terén, gyakran az érdekek ütköztetésére, a kompromisszumokra és az ideológiai manipulációkra épít.

A politikai hatalom megszerzése és megtartása olyan eszközökkel történik, amelyek az erkölcsi elveket háttérbe szorítják. A hatalom gyakorlása, ahogyan azt különböző totalitárius rendszerekben láttuk – például Oroszországban, Magyarországon vagy a Trump-adminisztráció idején – nem ritkán az igazság relativizálásával és az emberek manipulálásával valósul meg. Az ilyen rendszerekben az igazság és a valóság eltorzítása a hatalom megtartásának eszközeivé válik, miközben az erkölcs és az etikai alapelvek egyre inkább háttérbe szorulnak.

Az említett országokban a politikai kommunikáció gyakran a populizmus és a nacionalizmus jegyében valósul meg, ahol az egyszerűsített narratívák és ideológiai kampányok célja nemcsak a hatalom megszerzése, hanem annak megtartása is, gyakran a társadalom szétválasztásával és az emberek közötti bizalmatlanság fokozásával. Ezek a rendszerek nem csupán az igazságot relativizálják, hanem alapjaiban kérdőjelezik meg a demokráciák működését és a nyilvánosság egészséges működését.

A politikai hatalom gyakorlása tehát valóban nemcsak az igazság kereséséről szól, hanem inkább az érdekeltségek, hatalmi pozíciók és a közvélemény manipulálásának folyamata. Az ilyen típusú hatalomkoncentráció pedig gyakran vezethet diktatórikus rendszerekhez, amelyekben a politikai vezetők és azok környezete megpróbálják kizárni a kritikát és megnyirbálni a szabadságot.

Oroszországban a diktatúra alapja a hazugság és a könyörtelenség, amelyet a hatalom fenntartásának érdekében alkalmaznak. Putyin és a kormány minden szinten manipulálja a valóságot, eltüntetve az igazságot a propaganda és a valóságos tények torzítása révén. A politikai ellenfeleket elhallgattatják, megalázzák, vagy politikai büntetésekkel sújtják, ezzel is megerősítve az autoriter rezsimet. Az orosz média teljesen a kormány kezében van, így minden információ, amely a hatalom legitimitását kérdőjelezi meg, elfojtásra kerül. A kormány szándékosan gerjeszti a félelmet, hogy a társadalom engedelmeskedjen, és elhitesse velük, hogy nincs más választásuk. A szabad sajtó és a politikai pluralizmus hiánya lehetővé teszi, hogy a kormány könnyedén irányítsa a közvéleményt és manipulálja a társadalom véleményét. A könyörtelenség is kulcsfontosságú, mivel a kormány nem habozik erőszakot alkalmazni és börtönbüntetéssel fenyegetni azokat, akik szembeszállnak vele. Ezen a módon Putyin és környezete nemcsak a belső politikai hatalmat tartja fenn, hanem a nemzetközi színtéren is manipulálja a politikai diskurzust, miközben aláássa a demokratikus értékeket és az igazságot.

A közvélemény manipulációja

A közvélemény manipulációja már nem csupán a racionális érvek és logikai érvelések határain belül történik, hanem a közvélemény alakításának új, sokkal veszélyesebb és hatékonyabb formáit öltötte, amelyek érzelmi manipulációra építenek. A társadalom egyre növekvő bizonytalanságára építő propaganda egyre inkább képes átformálni a közvéleményt, és ezt nem csupán hagyományos médiumokon keresztül, hanem a digitális világ adta lehetőségekkel is könnyedén elérhetik. A politikai hatalom nemcsak az értelemre, hanem az érzelmekre is célzott támadást indít, hiszen a félelem, düh, harag vagy a remény érzései sokkal könnyebben mozgósíthatók, mint a tiszta, logikai érvek. Az érzelmek hatása ugyanis képes teljesen elhomályosítani az észérveket, és egy sokkal gyorsabban reagáló, impulzív társadalmi klímát alakítani, ahol az emberek nem mérlegelnek, hanem csak ösztönösen reagálnak.

A manipuláció eszközei sokszor annyira kifinomultak, hogy az emberek nem is veszik észre, hogy a saját érzelmeiket használják fel a politikai hatalom fenntartására vagy megszerzésére. A hazugságok és féligazságok egyre szorosabban összefonódnak a közösségi média világával, ahol a gyorsan terjedő álhírek és álszent narratívák könnyen elérhetik a legszélesebb közönséget, és akár vírusos gyorsasággal kelnek szárnyra. A politikai manipulátorok tudatosan alkalmazzák ezeket a platformokat, hogy az emberek minél könnyebben ész nélkül formáljanak véleményt, minél kevesebb valódi információ birtokában. A digitális világ lehetőséget ad arra, hogy az üzenetek gyorsan elérjék a célközönséget, ugyanakkor az anonimitás és a személyre szabott tartalmak még inkább elősegítik az érzelmi manipuláció hatékonyságát.

Ez a fajta manipuláció nemcsak a politikai diskurzust alakítja át, hanem a társadalom egészét, hiszen a közvélemény már nem a tényeken és információkon alapul, hanem a manipulált érzelmi reakciók formálják azt. A politikai döntéshozatal is ettől függ, hiszen a manipuláció révén elért érzelmi állapotok gyakran döntő hatással vannak arra, hogy az emberek hogyan szavaznak, hogyan reagálnak bizonyos politikai helyzetekre. Az érzelmi manipuláció sokkal könnyebben elérhet egy olyan társadalmi klímát, ahol a racionális gondolkodás és a felelős döntéshozatal háttérbe szorul, és a populista eszmék, illetve manipulációs technikák előtérbe kerülnek.

A közvélemény manipulációjának hatásai nem csupán politikai, hanem társadalmi szinten is megmutatkoznak. A társadalom polarizálódik, hiszen az emberek nem képesek többé párbeszédet folytatni, ha az érzelmeik dominálnak. Az ilyen típusú manipuláció elérheti, hogy az emberek nemcsak politikai, hanem társadalmi, vallási és etnikai szinten is szembekerüljenek egymással. Ez a polarizáció egyre nagyobb szakadékokat eredményezhet, és veszélyeztetheti a társadalmi összetartást, valamint a demokratikus értékek és intézmények fenntartását. A manipuláció célja tehát nem csupán a politikai hatalom megszerzése, hanem a közösségek szétszakítása és a társadalmi kohézió meggyengítése is, amely hosszú távon komoly károkat okozhat az egyes országok stabilitásában és működésében.

A manipuláció érzelmi alapú, hiszen a közvetített üzenetek nemcsak intellektuálisan, hanem érzelmileg is hatnak az emberekre, a politikai diskurzust érzelmekkel terhelve manipulálva a társadalmi párbeszédet. Az igazság helyett az érzelem kerül előtérbe, és a tények háttérbe szorulnak, hiszen a legtöbb esetben sokkal könnyebben manipulálhatóak az érzelmek, mint az észérvek. A digitális világ terjedésével pedig a politikai manipuláció eszközei egyre kifinomultabbak és hatékonyabbak lesznek, tovább erősítve a közvélemény manipulálásának veszélyét.

Az igazság és a szabadság kapcsolata

Hannah Arendt gondolkodásában az igazság és a szabadság közötti kapcsolat rendkívül fontos szerepet kap, és alapvetően meghatározza a politikai döntéshozatal természetét. Arendt szerint a szabadság nem csupán a cselekvés lehetőségét jelenti, hanem az egyén képes legyen az igazságot megismerni és arra alapozva döntéseket hozni. Az igazság tehát a valódi, felelős döntéshozatal alapja, mivel a döntések nemcsak személyes életünkre, hanem a közösség egészére is kihatnak. Ha az igazságot elhomályosítják, vagy ha a valóság torzul, akkor az egyének képtelenné válnak arra, hogy helyes, tudatos döntéseket hozzanak. Az igazság hiánya nemcsak az egyén szabadságát, hanem a közösség szabadságát is veszélyezteti, mert a tények megkérdőjelezése vagy elferdítése lehetővé teszi a manipulációt, a félrevezetést, és a társadalom összetartó erejének gyengítését.

Arendt rámutat arra, hogy a politikai cselekvés, amely a közösségi döntéshozatalban való részvételt jelenti, nem válhat céltalanul és tudatosan igazságtalanul. Az igazság tehát nem csupán egy absztrakt fogalom, hanem a társadalom alapvető működési mechanizmusához szükséges eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az egyének és közösségek hatékonyan működjenek együtt. Amikor az igazság eltorzul, vagy ha az igazságot manipulálják, az emberek elveszítik a lehetőséget arra, hogy megértsék saját helyzetüket, és nem képesek valódi választásokat hozni. Így a politikai rendszer nemcsak a döntéshozatal szabadságát korlátozza, hanem a társadalom egészének szabadságát is veszélyezteti.

A politikai hatalom fenntartása érdekében a diktatúrák gyakran manipulálják az igazságot, hogy elérjék a saját céljaikat, és így az egyének és a közösségek nem tudják megfelelő módon tájékozódni a valós helyzetről. Ez a manipuláció különösen veszélyes, mert az igazság elhomályosítása hosszú távon nemcsak a társadalmi összetartást, hanem a demokrácia alapjait is aláássa. A közvéleményt ilyen környezetben könnyebben lehet manipulálni, mivel a társadalom tagjai nem képesek világosan látni a valódi problémákat és lehetőségeket. Ennek következményeként a politikai hatalom könnyebben kontrollálhatóvá válik, miközben a szabadság, a demokratikus elvek és az igazságosság mind sérülnek. Arendt tehát nem csupán etikai kérdésként, hanem gyakorlati szempontból is hangsúlyozza az igazság jelentőségét, mivel a valódi szabadság csak akkor valósulhat meg, ha az emberek képesek a valóságot megismerni és az alapján meghozni döntéseiket.

A „post-truth” korszakban, amelyben a közösségi média és a mesterséges intelligencia eszközei tovább fokozzák a manipuláció lehetőségét, Arendt megfigyelései továbbra is aktuálisak. A hazugság és manipuláció hatalmas veszélyt jelentenek a demokratikus rendszerek stabilitására, mivel alapjaiban kérdőjelezik meg az igazság fogalmát. Az álhírek nemcsak hazugságokat terjesztenek, hanem elmosódnak a tények, és a közvéleményt manipulálják a hatalom szolgálatában.

A politikai kommunikáció ma már nem csupán az információk közvetítéséről szól, hanem arról, hogy egy olyan társadalmi légkört teremtsenek, ahol az igazság és a hazugság közötti határ elmosódik. Az igazság és hazugság összemosása tehát nemcsak intellektuális kihívást jelent, hanem alapvető morális és politikai felelősség is, amelynek kezelése minden demokratikus társadalom számára sürgető feladat.

*

Arendt gondolatai az emberi méltóság és szabadság védelmének alapját képezik, különösen olyan rendszerekben, amelyek igyekeznek elnyomni az igazságot. A filozófus számára az igazság mindig a gondolkodás és a nyilvános beszéd szférájában él, és a társadalom közös felelőssége, hogy ezt az igazságot keresve és védve megőrizzük. Bár a hazugságok, manipulációk és totalitárius hatalmi rendszerek elnyomhatják az igazságot, Arendt úgy véli, hogy azok sosem tudják teljesen legyőzni azt. Az emberi gondolkodás természeténél fogva makacs, és az igazság állandósága, a tények magukba ágyazódott jelenléte mindig szembenállnak a totális hazugságokkal.

Ez a folytonos küzdelem az igazság és a hazugság között nem csupán elméleti szinten zajlik, hanem mindennapi aktusokban, a közéletben is megjelenik. Az igazság keresésére való törekvés, a kritikus gondolkodás megőrzése, a tények és a valóság védelme tehát Arendt számára nem csupán intellektuális feladat, hanem politikai aktus is, amely ellenállást jelenthet a manipulációkkal szemben. A totális hatalmi rendszerek bármennyire is igyekeznek elnyomni a valóságot, a szabadság és igazság keresésére irányuló erőfeszítések folyamatosan hozzájárulnak az ellenálláshoz. Az igazság védelme tehát nemcsak az egyéni felelősség, hanem a közösségi kötelesség is, amely képes ellenállni a totalitárius rendszerek zsarnoki hatalmának.

Hannah Arendt gondolatai ma is érvényesek, amikor a dezinformáció és a manipuláció egyre inkább a politikai kommunikáció eszközeivé válnak. Az igazság relativizálása nem csupán politikai kérdés, hanem a társadalom erkölcsi alapjainak aláásása. Az ilyen folyamatok ellen az igazság melletti következetes kiállás, a kritikus gondolkodás fenntartása és a közös valóság védelme jelenthet védelmet. Az igazság nem pusztán ténykérdés, hanem a szabadság és az emberi méltóság alapvető feltétele.

-000-

Aszalós Sándor

Megjegyzés:

Hannah Arendt kiemelten foglalkozott a hazugság problémájával, különösen a modern politikai rendszerek kontextusában. Az életművében két írás emelkedik ki ebben a témában:

"Truth and Politics" (Igazság és politika, 1967): Ebben az esszében Arendt azt vizsgálja, hogy az igazság és a politika milyen ellentmondásos kapcsolatban áll egymással. Szerinte a politika világában az igazság gyakran veszélyeztetett, mivel a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló érdekek sokszor szembekerülnek az igazság kimondásával. Arendt megkülönbözteti a "tényigazságot" (factual truth), amely objektív valóságot tükröz, és a "racionális igazságot" (rational truth), amely inkább a filozófiai vagy tudományos diskurzushoz tartozik. Az esszé egyik központi gondolata, hogy a tényigazság manipulációja és meghamisítása alapvetően aláássa a közéletet.

"Lying in Politics: Reflections on The Pentagon Papers" (Hazugság a politikában: gondolatok a Pentagon-iratokról, 1971): Ez az esszé a Pentagon-iratok nyilvánosságra hozatalának kontextusában íródott, amely feltárta az Egyesült Államok kormányának hazugságait a vietnámi háborúval kapcsolatban. Arendt ebben az írásban azt mutatja be, hogy a modern politikai hazugság már nem egyszerűen az igazság eltitkolásáról vagy elferdítéséről szól, hanem teljes alternatív valóságok megteremtéséről. Arendt szerint a kormányzati hazugságok célja nem csupán az igazság elrejtése, hanem egy olyan narratíva megalkotása, amelyben maga a valóság válik irrelevánssá.

Mindkét írásában Arendt hangsúlyozza, hogy a hazugság nem új jelenség a politikában, de a modern tömegkommunikációs eszközök és a politikai propaganda technikák jelentősen felerősítették a hatását. Emellett arra is figyelmeztet, hogy a hazugság elfogadása és normalizálása az igazság iránti érzéket veszélyezteti, ami végső soron a demokráciát és a közéletet rombolja.